Mivel én személyesen nem élhettem át milyen természetes úton világra hozni egy gyermeket, felkértem Vikit a Testalbum kismamajóga szakértőjét, és két csodálatos gyermek anyukáját, hogy pár
gondolat erejéig csatlakozzon hozzánk itt is.

Viki története

“Amikor Timi megkért, hogy ha szeretném, írjam meg a szüléstörténetemet, azt gondoltam, ez lesz az összes tartalom közül a legegyszerűbb és a legkönnyebb, alig győzőm majd rövidíteni, hiszen általában órákig tudok beszélni a szülésről, a saját meggyőződéseimről, hitrendszeremről. Hát, nagyot tévedtem.
A szülés és annak módja, körülményei nagyjából hasonlóan osztják ketté az “anya társadalmat”, mint a szoptatás vs. tápszer, együttalvás vs. külön alvás, hordozás vs. babakocsizás témái. Valószínű azért van ez így, mert szülés után életünknek egy teljesen új fejezete kezdődik el, és friss anyaként úgy próbáljuk megtalálni a saját helyünket, identitásunkat ebben az új világban, hogy az egyik, vagy a másik oldalra állunk ezekben a kérdésekben. Őszintén bevallom, hogy a kisfiam születése után bizony én is hasonló módon próbáltam magam újradefiniálni, majd fokozatosan jöttem rá, hogy mennyi-mennyi láthatatlan csalódás, próbálkozás, fájdalom, akár trauma húzódhat meg egy nő anyává válásának történetében. És paradox módon talán ezért ennyire nehéz írnom a saját - egyébként szép - szülésélményeimről, mert bár nagyon hiszek a tudatos felkészülésben, a női test elképesztő és csodálatos erejében és szülésre való képességében - nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt elképzeljük és szeretnénk. 

“Szerintem ahogy az élethez, úgy a szüléshez is kell egy csipet szerencse. Nekem mindkét szülésemnél megadatott ez a szerencse és megtapasztalhattam azt a mély katarzist, teljes átalakulást, melyet a szülés misztériuma hozhat. Nem véletlenül fogalmazom meg így a tapasztalatomat - bár a szülésnek a legkevesebb köze van a tudományhoz és a racionális énünkhöz - rengeteg tanulmány és természetes szülést átélt nőkkel folytatott interjú szól erről az ún. módosult tudatállapotról, melyet én is átélhettem. S bár egyik szülésem sem volt gyors és könnyű, mindkettőre úgy emlékszem vissza, mint életem legmélyebb és legspirituálisabb élményére, mely közben és után olyan erősnek, bátornak és hősnek éreztem magam, mint addigi életemben soha.

És hogy a “csipet szerencse” mellett, mi segített nekem, hogy kétszer is átélhessem ezt? A kismamajóga órák, és a szülésfelkészítő alkalmak. Így, együtt, kéz a kézben. A jóga a testemet és a lelkemet, a szülésfelkészítő az elmémet készítette fel. A jóga segített hinni a saját testemben, a kisbabámban, az ösztöneimben, a megérzéseimben és eszközöket, technikákat adott a fájdalom kezelésére. A szülésfelkészítőn megszerzett tudás pedig megadta a választás lehetőségét: mit az, amit szeretnék, és mi az, amit nem. “

Záró gondolatként, illetve útravalóul kérlek engedd meg, hogy itt hagyjam neked kedvenc kismamajógás megerősítő mondatomat:

Hiszek és bízok méhem bölcsességében és tudásában.
Hiszek és bízok testem bölcsességében és tudásában.
Hiszek és bízok a kisbabámban, akiben ott van minden tudás, hogy világra jöjjön.
Hiszek és bízok magamban, bennem van minden tudás, hogy gyermekemet világra segítsem."